A gond amitől féltem, - amit Ő mondani akart- nem volt rossz... sőt egyenesen jól esett. A dolog lényege az volt, hogy felelősséget érez irántam is... Vagy is kezdek fontos lenni neki, ami azt jelenti, h mélyült a kapcsolatunk... És ez remek hír. ( Dya szt túlk sokat aggodalmaskodok és mindig a roxat látam, de sztem pedig jobb félni, mint megijedni...:) De lassan kezdem belátni, hogy nincs mitől féljek... )
Szóval a mai napom jó volt, nem kellet csinájjak semmit, olvastam, filmet néztem, hajat festettem, ettem... meg ienek...semmi full xtra :) örülök neki, mert ma kicsit be vtam lassulva... vagy fáratt vtam, nemtom:D
De muszáj vt meg nézzem az Eclipset mozisba is... mert naon kíváncsi vtam, meg kedvem sem vt irni... és olvasni sem..:$... szóval vmit nézni kellett és ha már a kezemben vt ez a nagy kincs, akko...Szóval jó volt... bár én még midnig nem értem, h miért Edwardot választja Bella mikor Jake klasszisokkal jobb...:S De mind1... én Bella helyében jaket választanám...Edward oan csúnya és hideg...:S
Jah Dorcsim beszólása vt jó, amiko montam h szegény Jacob és hüe Bella:
"Annak a hülye picsának meg a ráncos fakó fattyú kell!" xD Ez mindnet vitt... :D
És a film után eszembe jutottak dolgok a szerelemről - azon felhergelve magam h ismerve a könyvet Bella nem szerethet eccere 2 pasit-, kicsit furcsák mostmár.
Annyira más véleménnyel voltam addig amíg nem szakított velem Miklós. Addig azt hittem, hogy tényleg lehetek kivétel, hogy tényleg lehetek az az 1%, aki boldogan leéli az életét úgy, h tényleg szerelmes egy tökéletes kapcsolatban és egy tökéletes családban. De most már rá kellet jönnöm, hogy ilyen nincs és h fel kell ébredjek a romantikus filmekből amik abban az a hittben - vagy álomban- ringattak, hogy ilyesmi akár létezhet is. Nem, nincs, nincs örök szerelem, és igen is minden pasi hazudik! Olyan nincs aki ne hazudott vna vmiko is. És a szerelem? egy kicsinyes dolog, amikor olyanokat vagyunk képesek meg tenni, amit kívülálló ként sohasem tennénk meg. Rettentően ösztönös és erős, olyannyira, hogy képes irányítani, és mi vakon engedelmeskedünk. Nem azt mondom, hogy rossz dolog, csak ha egyszer már megégetted magad - már pedig én jól leégtem abban a tűzben- akkor utána próbálsz igazán óvatos lenni. Én játszottam a tűzzel, azt hittem, hogy nem eshet bajom, magabiztos voltam, de valahogy még sem kellett volna ennyire biztosra mennem. Mert az a kis tűz fellobbant, de nem a szerelem miatt, hanem mert vége volt. És mindent hamuvá égetett, nem maradt más csak a por és hamu utána... Apró foszlányok... szóval igen is most egy kicsit sokkal óvatosabb vagyok, lehet hogy túl parázom a dolgokat de akkor is. Félek, talán nem is magától a szerelemtől, hanem attól, hogy nem szeretnek majd viszont.
Meg még a szerelemről eszembe jutott, hogy ő segít át mindenen. Ilyen korban még csak próbálgatjuk, az együtt 'élést' - igen ez olyan felnőttesen hangzott, de eddig mindig bejött amit a felnőttek mondtak a szerelemről... -.-' ...- szóval hogy megismerkedünk, megszeretjük egymást, dúl a Love, aztán kezd aludni a tűz, meg unjuk egymást, felélesednek egymás hibái aztán szépen fájdalamas búcúst veszünk egymástól. Nem igaz? Akkor minek együtt lenni valakivel is ha tudjuk, h a végén úgy is fájni fog? :S De ez megint olyan, mint amikor arra gondolsz, hogy minek kezdem el hallgatni a kedvenc zenémet ha tudom, hogy perceken belül vége lesz... akkor majd újból meghallgatom, mert az jó érzés... tehát tudjuk, h mien kockázatos, és tisztában vagyunk h rossz lesz a végén, de felvállaljuk a fájdalmat a jó miatt. Ez nagyon szép dolog... de én néha még is ugy gondolom, vagy is vannak olyan 'hullámaim' amikor úgy érzem, h teljesen fölösleges szenvedni minden kapcsival, eljáccani a jókislányt és utána végignézni hogyan hagynak el... mert elvégre ennyi idősen úgysem ő lesz az utolsó pasim - a nagyok szerint-.... akkor minek kezdtük el??? Hogy utána nagyon fájjon!!! De mivan ha ez még is más lesz? ha ez most nem olyan 'rövid' idős lesz...Hanem egy hosszú kapcsolat... és annak mi lesz a vége? Együtt halunk meg...persze , csak hogy ez az ÉLET és nem egy film... szóval vag ymegvárjuk amíg tejjesen meg utáljuk egymást, csúnyán bexélünk egymással, megsértjük, meg csaljuk, aztán jöhet a fájdalmas szakítás... vagy összekötjük az éltünk már cs a család miatt is, elviseljük egymást minden nap...és a végén majd lesz vmi...
Érdekes ez az élet...Mi keressük a bajt, meg a fájdalmat még sem vagyunk képesek elviselni - egyedül- ha aztán bekövetkezik a katasztrófa...:S ...De ha meg nem keresnénk akkor abba pusztulnánk bele... Ez a se veled se nélküled...
Ez most kicsit filósra sikerült...:S:/... nincs rossz kedvem .... cs ien hangulatom vt... egykicsit elmélkedtem a szerelem valóságosságában... különben is olyan hüén hangzik az h szerelem...nekem kicsit olyan kicsinyes dolog.. oan amit csak az iskolások szoktak művelni... pedig ez nem igaz...Kezdek felnőni? érdekes gondolatok foglalkoztatnak...
Most akkor ezek után ha félek szerelmes lenni - de közben azért már a hibákból okulva kicsit nem is naon érdekel a szerelem- akkor hüének néznénak, ha még is az lennék? Ha még is elrettentően bele szeretnék? Mi lesz ha én valóban bele zúgok... akkor mint nem fogom észre venni a figyelmeztető táblákat...:/ akkor megint nem látom majd a hibáit... és akkor megint azt fogom hinni h minden a legtökéletesebb, amikor semmi sem az...akkor majd optimista leszek, meg vak...nem fizikailag, hanem lelkileg.. az lehet rosszabb...nem fogom észre venni a helyes dolgokat és mire rájövök, h az nem jó, mire felnyitják a szemem én már meg is tettem a lehető legnagyobb baromságot - talán érte v miatta- amit vala tehettem... :/
És mi van ha igazából szerelmes akarok lenni - amit most nem tok eldönteni...- de közben félek, h máris egy rossz döntést hoztam.... lehet h nem kellene h szerelmes legyek belé... lehet h nekem meg kellene tartsam a józan eszem, és akkor nem koppanok akkorát ha majd ott lesz az idő... de ha nem leszek szerelmes, akkor meg minek lennék vele.... az olyan lenne, - mint az idézetben, h: - mintha egy évben nem lenne nyár.... nincs igazából értelme...és nem lehet vkit szeretni úgy h előtte nem vtam szerelmes belé... mert ezek így egymás után jönnek... láncreakció..:) Ha tetszik szerelmes leszel, ha szerelmes vagy akkor boldog leszel, ha már boldog vagy, akkor átalakul szereteté...és jobb esetben ez cs naon sokára alakul át vonzalommá, amiből később már cs megszokás marad... - nah ez vt már az én előző kapcsolatom, így vissza nézve...-....
Egy másik jó téma még a féltékenykedés... de ezt majd legközelebb tárgyalom ki...:D
Nah ez egy szép hosszú filozofálás lett :D
Talán itt az ideje, hogy abba hagyjam mert már lassan abban sem vaok biztos h én ki vaok és h mit is érzek...:S :)
szóval sztem most mek... maj irok még hnap ( most: 23:29 van :D )...
Pussz sya...yo8 :)
u.i.: rem most jobbat fogok álmodni mint tnap :S má elaludni is félek...bár cs itt lenne velem...:$...talán akko nem álmodnék ien hüeségeket...:S
Szóval a mai napom jó volt, nem kellet csinájjak semmit, olvastam, filmet néztem, hajat festettem, ettem... meg ienek...semmi full xtra :) örülök neki, mert ma kicsit be vtam lassulva... vagy fáratt vtam, nemtom:D
De muszáj vt meg nézzem az Eclipset mozisba is... mert naon kíváncsi vtam, meg kedvem sem vt irni... és olvasni sem..:$... szóval vmit nézni kellett és ha már a kezemben vt ez a nagy kincs, akko...Szóval jó volt... bár én még midnig nem értem, h miért Edwardot választja Bella mikor Jake klasszisokkal jobb...:S De mind1... én Bella helyében jaket választanám...Edward oan csúnya és hideg...:S
Jah Dorcsim beszólása vt jó, amiko montam h szegény Jacob és hüe Bella:
"Annak a hülye picsának meg a ráncos fakó fattyú kell!" xD Ez mindnet vitt... :D
És a film után eszembe jutottak dolgok a szerelemről - azon felhergelve magam h ismerve a könyvet Bella nem szerethet eccere 2 pasit-, kicsit furcsák mostmár.Annyira más véleménnyel voltam addig amíg nem szakított velem Miklós. Addig azt hittem, hogy tényleg lehetek kivétel, hogy tényleg lehetek az az 1%, aki boldogan leéli az életét úgy, h tényleg szerelmes egy tökéletes kapcsolatban és egy tökéletes családban. De most már rá kellet jönnöm, hogy ilyen nincs és h fel kell ébredjek a romantikus filmekből amik abban az a hittben - vagy álomban- ringattak, hogy ilyesmi akár létezhet is. Nem, nincs, nincs örök szerelem, és igen is minden pasi hazudik! Olyan nincs aki ne hazudott vna vmiko is. És a szerelem? egy kicsinyes dolog, amikor olyanokat vagyunk képesek meg tenni, amit kívülálló ként sohasem tennénk meg. Rettentően ösztönös és erős, olyannyira, hogy képes irányítani, és mi vakon engedelmeskedünk. Nem azt mondom, hogy rossz dolog, csak ha egyszer már megégetted magad - már pedig én jól leégtem abban a tűzben- akkor utána próbálsz igazán óvatos lenni. Én játszottam a tűzzel, azt hittem, hogy nem eshet bajom, magabiztos voltam, de valahogy még sem kellett volna ennyire biztosra mennem. Mert az a kis tűz fellobbant, de nem a szerelem miatt, hanem mert vége volt. És mindent hamuvá égetett, nem maradt más csak a por és hamu utána... Apró foszlányok... szóval igen is most egy kicsit sokkal óvatosabb vagyok, lehet hogy túl parázom a dolgokat de akkor is. Félek, talán nem is magától a szerelemtől, hanem attól, hogy nem szeretnek majd viszont.
Meg még a szerelemről eszembe jutott, hogy ő segít át mindenen. Ilyen korban még csak próbálgatjuk, az együtt 'élést' - igen ez olyan felnőttesen hangzott, de eddig mindig bejött amit a felnőttek mondtak a szerelemről... -.-' ...- szóval hogy megismerkedünk, megszeretjük egymást, dúl a Love, aztán kezd aludni a tűz, meg unjuk egymást, felélesednek egymás hibái aztán szépen fájdalamas búcúst veszünk egymástól. Nem igaz? Akkor minek együtt lenni valakivel is ha tudjuk, h a végén úgy is fájni fog? :S De ez megint olyan, mint amikor arra gondolsz, hogy minek kezdem el hallgatni a kedvenc zenémet ha tudom, hogy perceken belül vége lesz... akkor majd újból meghallgatom, mert az jó érzés... tehát tudjuk, h mien kockázatos, és tisztában vagyunk h rossz lesz a végén, de felvállaljuk a fájdalmat a jó miatt. Ez nagyon szép dolog... de én néha még is ugy gondolom, vagy is vannak olyan 'hullámaim' amikor úgy érzem, h teljesen fölösleges szenvedni minden kapcsival, eljáccani a jókislányt és utána végignézni hogyan hagynak el... mert elvégre ennyi idősen úgysem ő lesz az utolsó pasim - a nagyok szerint-.... akkor minek kezdtük el??? Hogy utána nagyon fájjon!!! De mivan ha ez még is más lesz? ha ez most nem olyan 'rövid' idős lesz...Hanem egy hosszú kapcsolat... és annak mi lesz a vége? Együtt halunk meg...persze , csak hogy ez az ÉLET és nem egy film... szóval vag ymegvárjuk amíg tejjesen meg utáljuk egymást, csúnyán bexélünk egymással, megsértjük, meg csaljuk, aztán jöhet a fájdalmas szakítás... vagy összekötjük az éltünk már cs a család miatt is, elviseljük egymást minden nap...és a végén majd lesz vmi...
Érdekes ez az élet...Mi keressük a bajt, meg a fájdalmat még sem vagyunk képesek elviselni - egyedül- ha aztán bekövetkezik a katasztrófa...:S ...De ha meg nem keresnénk akkor abba pusztulnánk bele... Ez a se veled se nélküled...
Ez most kicsit filósra sikerült...:S:/... nincs rossz kedvem .... cs ien hangulatom vt... egykicsit elmélkedtem a szerelem valóságosságában... különben is olyan hüén hangzik az h szerelem...nekem kicsit olyan kicsinyes dolog.. oan amit csak az iskolások szoktak művelni... pedig ez nem igaz...Kezdek felnőni? érdekes gondolatok foglalkoztatnak...
Most akkor ezek után ha félek szerelmes lenni - de közben azért már a hibákból okulva kicsit nem is naon érdekel a szerelem- akkor hüének néznénak, ha még is az lennék? Ha még is elrettentően bele szeretnék? Mi lesz ha én valóban bele zúgok... akkor mint nem fogom észre venni a figyelmeztető táblákat...:/ akkor megint nem látom majd a hibáit... és akkor megint azt fogom hinni h minden a legtökéletesebb, amikor semmi sem az...akkor majd optimista leszek, meg vak...nem fizikailag, hanem lelkileg.. az lehet rosszabb...nem fogom észre venni a helyes dolgokat és mire rájövök, h az nem jó, mire felnyitják a szemem én már meg is tettem a lehető legnagyobb baromságot - talán érte v miatta- amit vala tehettem... :/
És mi van ha igazából szerelmes akarok lenni - amit most nem tok eldönteni...- de közben félek, h máris egy rossz döntést hoztam.... lehet h nem kellene h szerelmes legyek belé... lehet h nekem meg kellene tartsam a józan eszem, és akkor nem koppanok akkorát ha majd ott lesz az idő... de ha nem leszek szerelmes, akkor meg minek lennék vele.... az olyan lenne, - mint az idézetben, h: - mintha egy évben nem lenne nyár.... nincs igazából értelme...és nem lehet vkit szeretni úgy h előtte nem vtam szerelmes belé... mert ezek így egymás után jönnek... láncreakció..:) Ha tetszik szerelmes leszel, ha szerelmes vagy akkor boldog leszel, ha már boldog vagy, akkor átalakul szereteté...és jobb esetben ez cs naon sokára alakul át vonzalommá, amiből később már cs megszokás marad... - nah ez vt már az én előző kapcsolatom, így vissza nézve...-....
Egy másik jó téma még a féltékenykedés... de ezt majd legközelebb tárgyalom ki...:D
Nah ez egy szép hosszú filozofálás lett :DTalán itt az ideje, hogy abba hagyjam mert már lassan abban sem vaok biztos h én ki vaok és h mit is érzek...:S :)
szóval sztem most mek... maj irok még hnap ( most: 23:29 van :D )...
Pussz sya...yo8 :)
u.i.: rem most jobbat fogok álmodni mint tnap :S má elaludni is félek...bár cs itt lenne velem...:$...talán akko nem álmodnék ien hüeségeket...:S
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése