Régen irtam már... koliban vtam, meg itthon....:/ Most éppen arc-üreggyulladásom van sajnos....és elléggé rosszat álmottam.
Úgy volt, hogy valamit meg akartam menteni egy féltucat másik személlyel,akiket én nem ismerek...aztán egy nagy épület ( ami olyan volt mint a pláza,cs világosabb) előtt ott volt egy csapat "rossz fiú" és egyszer csak olyan érzés futott végig mint, amikor el akarsz bujni vki elől,de már késő...Háttal voltam annak a rövid hajú fiúnak, idegesen morgott valamit, h adjam át, de nem tudtam miről beszél, aztán elővett vmilyen fegyvert, és fenyegetni kezdett, h lelő ha nem adom át neki azt a dolgot. Azt hittem, hogy viccel, elvégre egy középiskolás lányt nem nagyon lövöldöznek le az út közepén fényes nappal, furcsálltam is h nincsenek "nézők". Aztán eldördült a fegyver, és sorozatos golyók fúródtak át a testemen.Nem éreztem fájdalmat, cs a löködést a lendületet, ahogy egy újabb adagot kaptam. A mosoly eltűnt az arcomról, és csalódottan vettem észre, hogy nem tudok lábon állni, és arccal a földfelé borultam.
A következő pillanatban egyszercsak sötét lett, mmint hogy egy sötét utcának a sarkán ácsorogtam, ismertem ezt az utcán, a Pozsonyi felé menet, a Keri után. De senki sem, vett észre, hiába integettem, és kiabáltam. Elindultam valaki után, mentem a többiekkel a Pozsonyira. nem tudtam, hogy miért nem szólnak hozzám mások. Aztán egyszer csak egy nem kolis fiú, idősebbnek tűnt, mint egy középiskolás, hozzám szólt, de nagyon halkan.
Arrafelé kaptam a fejem, ahol ő állt.
-Jól vagy? -kérdezte, olyan hangsúllyal, mintha kételkedne a saját elméje épségében.
-Igen, csak valamit elfelejtettem. - válaszoltam szomorúan, mert akkor döbbentem rá, h borzasztó hiányérzetem van.
A fiú valahogy emlékeztetett rá, hogy már nem élek, s kiderült, hogy nem látnak a többiek, valami féle szellem szerűség lettem. Nagyon rossz érzésem támadt. Mondta a fiú, hogy menjek a szobájába, mert ott nem fogják hülyének nézni, hogy magába beszélget, de én sírásba törtem ki, s könyörögni kezdtem, hogy hagy mehessek vele, nem beszélek, csak had menjek, bele egyezet, de kérdezgetni kezdett. Nekem emlékek jutottak az eszembe, erről a helyről és elindultunk a Mátyás király úti kollégiumba. Eközben nekem emlék rohamom volt, és hirtelen mindenre emlékeztem. Csak mondtam a magamét a fiúnak, hogy ki vagyok, ill. vtam, hogy mi történt, hogy hol tanultam, kik voltak a barátaim... mindent. Ahogy a koli felé mentünk az épület előtt ott állt szokásos cigizős banda. De nagyon fontos személy a számomra nem volt kint, bement a fiú, s az én tanácsomra a tanárihoz indult. S rólam érdeklődött. Elmondtak pár dolgot rólam, a temetésről, meg ilyesmiről, aztán egyszer csak valami osztályteremben voltunk, sötét volt, s az egyik padban ott volt a fizika füzetem. A füzetben a puska is ott hevert még, én ismét sírásban törtem ki, s símogatni kezdtem a füzetet, de a kezem folyton átsiklott rajta. A fiú halkan nyugtatni kezdett, felemelte a füzetet a padból kinyitotta, s azon a lapon a jobb felső sarokban ott volt egy név, két szivecske között. Ismét emlékeztem, és szörnyű érzésem támadt, mint amikor nem hallgatsz vkire, és a végén neki van igaza,de már túl késő...
Aztán feléébredtem... szörnyű volt... rémes, hogy mindenkit itt hagytam, hogy poénra vettem az életem, barátok, család, szerelmem...szörnyű érzés volt ott hagyni őket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése