Máris eljött az az érzés, hogy írjak ide!
Gondoltam h lesz majd ilyen... ilyenkor jó ez a blog.
Szóval ma egész sokat "dolgoztam". Gyom írtást végeztem a virágoskertben és rendbe tettem azt :) Ami elég fárasztó volt, főleg, hogy 1 körül végeztem...
Nah aztán ettem és pihizgettem, meg segítettem kint és nem találom a helyem :S Voltam odakinnt is, elkezdtem írni és rajzolni... esetleg olvasni, Msn-ezni... valahogy most semmihez sincs kedvem és semmit sem tudok normálisan végig csinálni :/ Nem tudom miért. Ilyenkor nemtom, hogy mit csináljak. Úgy tennék vmit, de fáradt is vagyok, meg nincs is kedvem hozzá...
MSN-en sem tok most beszélgetni úgy, nemtom hogy miről... Hiányzol is, de mondani sem akarom mert ilyenkor mindig azt mondod hogy: "Ó, de nem sokára együtt leszünk". Ez olyan rossz mindig azt hiszem ilyenkor, hogy túl dramatizálom a dolgokat, de miért is ne mondhatnám azt, amit érzek? :O Hiszen ha hiányzol akkor is hiányzol ha arra gondolok hogy pár nap múlva együtt leszünk! Sőt, akkor még jobban... Tudom, hogy szeretsz, mert én is... most viszont nem érzem :S De azt se hogy én tudatnám / éreztetném, hogy mennyire szeretlek... Pedig szeretlek... de egyszer fent egyszer lent...:S
Most úgy istenigazából megmondom, hogy mihez lenne kedvem:
Elsétálni kettesben a természetbe. Egy erdő mellé, vagy egy tó partján. Most mikor minden olyan üde zöld és mindenen olyan szépen csillog a nap fénye, még akkor is, sőt főleg akkor, mikor naplemente van. Az sem zavarna, ha egy kutyus társulna mellénk. És megvárnánk, amig majdnem teljesen lebukik a nap. És fújna a szellő, és megölelnél, és mondanád, hogy szeretlek és ott a mindenség előtt mondanád, ott esküdnél a természetnek, hogy szeretsz és velem maradsz, hiszen: "Örökké"
Igen, jó volna... máris jobban érzem magam, ilyen kellemes gondolat után... de ha most, most ebben a percben elmondanám, hogy mire gondoltam, akkor olyan választ adnál rá, ami elszomorítana, így hát csak leírom és elképzelem mindazt ami a fejemben motoszkál. Azt a csodálatos képet, a Természetben.
Hiányzol ... leírom, hogy ne fájjon ennyire, s ide írom, hogy ne nyaggassalak vele... :S
Olyan jó lenne végre ha nyár lenne... ha szabadok lennénk...
Ha együtt aludhatnánk majdnem mindig, és azt csinálnánk amit akarnánk...
Persze szeretnék dolgozni is de sokkal jobb vna itthon maradni veled, de neked is "dolgozni kell" ... és ha én nem tudok? Ez a jövő zenéje...
Mindegy, már kellő képen elrontottam a kedvem :S
Most abba hagyom ... :$ Rem. nem bántottalak meg!
Gondoltam h lesz majd ilyen... ilyenkor jó ez a blog.
Szóval ma egész sokat "dolgoztam". Gyom írtást végeztem a virágoskertben és rendbe tettem azt :) Ami elég fárasztó volt, főleg, hogy 1 körül végeztem...
Nah aztán ettem és pihizgettem, meg segítettem kint és nem találom a helyem :S Voltam odakinnt is, elkezdtem írni és rajzolni... esetleg olvasni, Msn-ezni... valahogy most semmihez sincs kedvem és semmit sem tudok normálisan végig csinálni :/ Nem tudom miért. Ilyenkor nemtom, hogy mit csináljak. Úgy tennék vmit, de fáradt is vagyok, meg nincs is kedvem hozzá...
MSN-en sem tok most beszélgetni úgy, nemtom hogy miről... Hiányzol is, de mondani sem akarom mert ilyenkor mindig azt mondod hogy: "Ó, de nem sokára együtt leszünk". Ez olyan rossz mindig azt hiszem ilyenkor, hogy túl dramatizálom a dolgokat, de miért is ne mondhatnám azt, amit érzek? :O Hiszen ha hiányzol akkor is hiányzol ha arra gondolok hogy pár nap múlva együtt leszünk! Sőt, akkor még jobban... Tudom, hogy szeretsz, mert én is... most viszont nem érzem :S De azt se hogy én tudatnám / éreztetném, hogy mennyire szeretlek... Pedig szeretlek... de egyszer fent egyszer lent...:S
Most úgy istenigazából megmondom, hogy mihez lenne kedvem:Elsétálni kettesben a természetbe. Egy erdő mellé, vagy egy tó partján. Most mikor minden olyan üde zöld és mindenen olyan szépen csillog a nap fénye, még akkor is, sőt főleg akkor, mikor naplemente van. Az sem zavarna, ha egy kutyus társulna mellénk. És megvárnánk, amig majdnem teljesen lebukik a nap. És fújna a szellő, és megölelnél, és mondanád, hogy szeretlek és ott a mindenség előtt mondanád, ott esküdnél a természetnek, hogy szeretsz és velem maradsz, hiszen: "Örökké"
Igen, jó volna... máris jobban érzem magam, ilyen kellemes gondolat után... de ha most, most ebben a percben elmondanám, hogy mire gondoltam, akkor olyan választ adnál rá, ami elszomorítana, így hát csak leírom és elképzelem mindazt ami a fejemben motoszkál. Azt a csodálatos képet, a Természetben.
Hiányzol ... leírom, hogy ne fájjon ennyire, s ide írom, hogy ne nyaggassalak vele... :SOlyan jó lenne végre ha nyár lenne... ha szabadok lennénk...
Ha együtt aludhatnánk majdnem mindig, és azt csinálnánk amit akarnánk...
Persze szeretnék dolgozni is de sokkal jobb vna itthon maradni veled, de neked is "dolgozni kell" ... és ha én nem tudok? Ez a jövő zenéje...
Mindegy, már kellő képen elrontottam a kedvem :S
Most abba hagyom ... :$ Rem. nem bántottalak meg!
Szeretlek!
Örökké...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése